Kedves ismerősöm - legyen E -  végre nekidurálta magát, hogy ismét nekilát az angolnak.

Mint később kiderült épp' másfél éve iktatott be némi szünetet, s emlékeim szerint épp' másfél éve készülődik hozzám.

:-)

No, végre eljött a nagy nap.

A másfél év kihagyás az épp', hogy elkezdett angolnak annyit jelentett, hogy most ismét az alapokról indulunk.

Mármint, hogy elkezdjük építgetni az alapokat.

S elkezdünk bízni.

Bízni abban, hogy nem Kőmíves Kelemen balladája kel életre ismét. :-)

Nekilátunk hát 3 alapmondatra adandó válasz elsajátításához.

What's your name?

How old are you?

Where do you live?

S E szorgosan ismételgeti a válaszokat.

Keverni még nem ér a kérdéseket, mert még a "Hogy hívnak?" kérdésre véletlenül megmondja a korát az ember leánya.

Vigyázni kell, mert a kor egy bizonyos életkor után nem feltétlenül a leginkább publicitásra szánt infó - kivéve, ha néhány elismerő vagy éppen ál-elismerő "Tényleg??? Milyen jól tartod magad!" visszajelzést szeretnénk begyűjteni.

Felteszem a kérdést, E pedig szorgosan gyakorolja a választ.

Aztán a "Hány éves vagy?" kérdésnél egy idő után szöget üt  a fejében, hogy ő biza' az "old" szót már ismeri valahonnan. Nem is bírja sokáig.

- Mi jelent az 'old'?

- Öreg, idős - válaszolom, s várom a reakciót. Nem kellett sokáig várnom.

- Mi? Öreg? De hát én még nem is vagyok öreg? Hány éves kortól mondják azt, hogy 'old'? És ha valaki fiatal, akkor mit mondanak? De hát egy csecsemőnek is azt mondják, hogy 'old'??? - s csak mondja és mondja és mondja.

Lassan E szája szeglete is mosolyra, majd nevetésre fordul, s megszeppenten várja magyarázatomat.

Persze elmondtam neki, hogy a mondatban, amit gyakoroltunk, az 'old' a kifejezés része, s nem kell, nem szabad visszaadnunk önmagában az 'old' szó jelentését.

Megnyugodni látszott, s hamarosan folytattuk a gyakorlást.

*     *     *

Ugyanezen az estén még egy kedves párpeszéd zajlott le az angolhoz kapcsolódóan.

Az angol óra utáni kutyasétáltatás közben csatlakozott hozzánk egy újabb gazdi (hívjuk G-nek), aki szintén tanulja az angolt, csak egy kicsit már előrébb jár, mint E.

E büszkén meséli, hogy miket tanult aznap, mi mindent tud már kifejezni angolul. Majd eszébe jut, hogy azt nem tudja még elmondani, hogyan hívják a kutyáját.

Megkérdezi.

Mondom.

Nem érti.

Ismét elmondom, s hozzáteszem, hogy azokkal a mondatokkal, amit aznap este megtanult, még nem tudja kifejezni, amit szeretne.

Mire G odafordul E-hez, s iszonyatos komolysággal közli vele:

- Még csak most kezdtél angolul tanulni. Ne akarj te máris birtokolni!

:-)