Nem szeretem a biztosításokat. Ezek amolyan "szükséges rossz" kategóriába tartoznak nálam. Szerencsére ezideig nem kellett igénybe vennem a "szolgáltatást", nem történt káresemény, eltekintve attól az egytől, amikor évekkel ezelőtt eláztattam a két alattam lévő szinte lakót egy sikeres mosás eredményeképpen.

(Máig nem értem, hogyan áztathattam el nagyobb mértékben a kettővel alattam lakót, mint az alattam lakót.)

Mégis, a hátam borsódzik, amikor biztosítást kell kötnöm. 

Így volt ez akkor is, amikor három hónapja lakásbiztosítást kellett kötnöm. S az akkor felmerült kérdések, felerősödve az időközben sajnos több helyen bekövetkezett társasházi lakástüzek okán azóta megválaszolatlanul keringnek fejemben.

Tavasszal elkészült a lakásom, s amint az lenni szokás az utolsó vételárrészlet utalása előtt a bank néhány dolgot még igényelt, többek között a biztosítást, természetesen rá engedményezve.

(Megjegyzem az ügyintéző bankfiók egyébként is kitett magáért - még annál is jobban, ami ilyenkor lenni szokott; kezdve onnan, hogy ők maguk értetlenül álltak azelőtt, hogy lehet valakinek érvényes hitelszerződése már közel egy évvel a folyósítás megkezdése előtt,  s végül befejezve (remélem) azzal, hogy minden feltétel teljesítése ellenére is az utolsó vételárrészletet újabb és újabb kívánságok teljesítéséhez kötötték. Ekkor megkérdeztem, hogy mit kell tennem, aláírnom ahhoz, hogy egy másik bankfiók kezelje a hitelemet. Mire ők "De hát ezt hogy' gondolom? Új bankszámla? Új közjegyzői okirat? Új mittudoménmi? - "Igen, ha ez kell hozzá. Azt akarom, hogy egy másik bankfiók kezelje a hitelemet." Mire ők - "Indítjuk az utalást.", s úgy is lett. Valszeg a "másik bankfiók" volt a varázsige, csak én nem tudtam. :-))

Szóval megkötöttem a biztosítást, bár amikor elkezdtem az egészet - jó másfél évvel ezelőtt - az építtető és a bank is azt állította, hogy nekem egyedileg nem kell biztosítást kötnöm, csak az ingóságokra, mert a társasháznak lesz biztosítása és az elég a banknak.

Ok. Persze mégis kellett kötnöm, hiszen mire társasház leszünk, addigra én már egy éve itt fogok lakni, ami pedig csak úgy lehetséges, hogy egyedi biztosítást is kötöttem.

S most egy ideje azon töprengek, hogy van-e értelme a biztosításomnak a jelenlegi formában? Ha nincs, van-e olyan konstrukció, amely által értelmet nyerhet? -

Ugyanis ha bármilyen káresemény bekövetkezik az épületet illetően, a társasház lesz jogosult a kártérítésre, én nem. Ebben a helyzetben az én biztosításom mindössze azt jelenti, hogy túlbiztosított a lakásom, vagyis tök' potyára fizetem a biztosítási díjat.

"Akkor meg kell szüntetni ezt a plusz biztosítást!" - ez egy nagyon könnyű és könnyelmű döntés lenne, lehetne.

Az elmúlt néhány hónap társasházi tűzesetei - amelyek között volt olyan is, ahol a társasház nem rendelkezett biztosítással - eléggé elgondolkoztattak.

Arra sajnos nincs ráhatásom, hogy a társasház megfelelő értékre köti-e a biztosítást, illetve, hogy rendesen fizeti-e a díjakat.

Vagyis ha a társasház közös képviselősége (ami az építtető érdekkörébe tartozó vállalkozás) mulasztana és megszűnne a biztosítási fedezettség -amiről csak egy káresemény okán szerezhetnénk tudomást -, akkor kizárólag az egyedi biztosításom alapján lehetnék jogosult kártérítésre.

Tehát mégiscsak érdekem fenntartani a biztosítást.

Ép ésszel azonban mégsem tudom felfogni, hogy ha a társasház ingatlan biztosítása számít elsődlegesnek és káresemény esetén arra fizetnek, akkor miért kell fenntartanom egy másik, ugyanazon biztosítási tárgy egy részére vonatkozó biztosítást akkor, amikor ez utóbbinak inkább a társasház nem-fizetéséből eredő kockázatra kellene szólnia.

Lehet, hogy túlzott elvárás részemről, hogy ha már fizetek valamiért, akkor - ha mégis bekövetkezne valami (Adja Isten, hogy ne!) - az ellenszolgáltatást is én kapjam, ne pedig egy harmadik.

S mindezt úgy, hogy a kár bekövetkeztének megakadályozására, elhárítására adott esetben lehet, hogy semmilyen ráhatásom sincs, "csak" az elszenvedésben osztozunk, s az újra indulásnál is mástól függök, s még akkor is elveszíthetek mindent, ha egyébként rendesen fizetem azt a biztosítást, amelyet e helyzet elkerülése érdekében kötöttem.

Mondhatjuk azt is, hogy a végeredmény ugyanaz: így is úgy is két biztosítás lenne, csak különbözőképpen hívnák őket.

Igen, így is lehet nézni.

Csak épp' nem biztos, hogy a kockázati érték, a bekövetkezés valószínűsége, a ..., s a biztosítási díj ugyanúgy alakulna.

Azt is lehet, hogy rosszabbul jönne ki, csak épp' én lennék a jogosult, s kevésbé lennék egy szervezethez kötve az újrakezdésnél.

Nem tetszik a jelenlegi szitu. 

De vajon azért, mert nem ismerem eléggé ennek a  piacnak a termékeit - vagyis van megoldás -, vagy azért, mert valóban faramuci a dolog????.