Ez a mai nap igen sok volt.

Végre valahára visszakerült javítottan a kávéfőző-herkentyűnk. Ennek örömére a mai napi KV-fogyasztásom megugrott, bár társult hozzá délután egy RedBull is.

Bár ahogyan a nap alakult, se KV-ra, se RB-ra nem lett volna szükségem, olyan fordulatszámra pörögtem fel egy "ezt is kipipálhatjuk" megbeszélés kapcsán.

Bocsi, kedves olvasó, nem fogom részleteiben leírni, mert még a dühöm jönne csak ki, nem pedig egy valamire-való poszt.

Lényege annyi, hogy mintegy 3,5 órát beszéltünk dolgokról, amelyeket összeszedetten max. 1 óra alatt le lehetett volna rendezni. S mindemiatt 5-8 ember esett ki a munkából. (Pontosan tudom, h hányan voltunk, de csak 5 ember volt végig, a többiek menetközben csatlakoztak.)

Nem szeretem a demokráciának álcázott döntésképtelenséget.  

Különösen ha az ilyen mértékű időpazarlással és szervezetlenséggel párosul, és ráadásul még engem is érint; nem is kicsit.

Na mindegy. Persze, nem mindegy.

Még most is pörgök.

Igyekszem ezt a pörgést arra felhasználni, hogy befejezzem az előadásomat.

Pénteken egy konferencián fogok előadást tartani.

Szeretném, ha jól sikerülne.

Szeretném, ha úgy sikerülne, hogy én magam is elégedett legyek.

(Többnyire ez utóbbi a legnehezebb.)