Műszaki, hiradástechnikai és egyéb hasonló anti-tálentum vagyok. Mégis, tegnap annyit tanultam, hogycsak na.

Bárcsak ne került volna rá sor!

Nyár végén egyetemlegesen lecseréltük kis családunk telefonkészülékeit. Egy darabig elégedetten használtuk őket, elégedetlenségünk a  telefonszámlára korlátozódott.

Barátaim egy jó ideje mondogatják nekem, hogy hívtak, nem vettem fel és ezek után még arra sem voltam képes, hogy visszahívjam őket. Jogos a két pont, ha valóban erről van szó.

Csakhogy ezen esetek többségében semmilyen nem fogadott hívás nem jelent meg a telefonomon.

Aztán én is telefonálgatok ugye, s egyszer-egyszer miután már felvette a hívott fél a "kagylót", hiába hallózok, mint egy őrült, mint süketek párpeszéde, ő is hallózik. Tökéletesen hallok mindent - őt is és a háttérzajt s -, mégsem tudunk kommunikálni.

Biztos térerő probléma, gondoltuk.

Aztán ezek a sikerteleségek egy idő után egyre gyakoribbá  és rapszódikusabbá váltak, a telefonom önkényesen eldöntötte, hogy melyik hívást engedi be/ki, s ugyan így tett az sms-ekkel is.

Aztán karácsonykor következett a tetőpont, de persze nem akkor, csak majd később derült fény arra, hogy komolyabb lehet a probléma, holmi térerőnél.

A mintegy 10 nap alatt gyakorlatilag elérhetetlen voltam, s én is csak néhány hívást tudtam lebonyolítani azok közül, amiket szerettem volna.

Az újév első barátaimmal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy ők is hívtak, én is őket, plusz sms-ek mindkét irányba. Nálam nyoma sem volt az ő próbálkozásaiknak, náluk meg az enyéimnek.

Nincs mese, irány a szervíz az első adandó alkalommal.

A fiatalember néhány kérdést feltett, én megválaszoltam, s ő további mofondírozást mellőzve közli: készülékhiba.

Garanciajegy elő, s elindulunk az hiba orvoslásához vezető úton.

- A készülékhez tartozó garanciajegyet szeretném kérni. - mondja.

- Ez az. - válaszolom. Mire ő:

- Ez nem az. Ennek a készüléknek más a száma, mint ami a papírokon szerepel. - mondja és mutatja is, s kis idő elteltével folytatja. - Volt szervízben a készülék?

- Nem.

- Nem cserélhette ki valaki?

- Nem. Ott voltam a vásárlásnál, s azóta nem volt olyan szituáció, amikor bárki kicserélhette volna. Sőt, nem is került ki a telefon az én felügyeletem alól. - mondtam.

- Akkor nem érti. - Én sem, gondoltam magamban.

No, készülék elő, hívom az öcsémet,s mondom, hogy  minden igyekezet ellenére sem sikerült az én telefonomhoz tartozó garanciajegyet előkészíteni.

Ő nagyokat hallgat a telefonban, s közli, hogy lehetetlen, hogy nem azé. Annyira megnézte.

Mindeközben lepillantok a számlára, s a készülék típusán landol a tekintetetem. Ekkor beugrik, hogy a vásárolt készülékek közül, csak én választottam más típust.

A szolgáltató munkatársával egyeztetjük a készülék típusát és a számlán feltüntetett típust.

Egyezik.

Ez akkor azt jelenti, hogy a legnagyobb igyekezettel sem fogunk tudni másik garanciajegyet produkálni, mivel ez az, amit a készülékhez kaptunk. Csak a készülék nem az, amit megvásároltunk.

Ekkor beugrik, hogy volt némi kavarás a vásárlás során, mivel csak fekete előlappal volt készülék, én pedig ezüst-szürkét szerettem volna.

Az akkori munkatárs egyszercsak közölte, várjunk, szétnéz, megnézi mit tehet. Nem ígér semmit, mert alig van már ebből a típusból.

Eközben kezdtem napirendre térni a fellett, hogy más színű lesz, mint amit megszoktam. Sebaj, veszünk előlapot is és azonnal lecseréljük.

A fiatalember visszajött, s büszkén mondja:

- Sikerült, mindjárt hozzák az ezüst-szürke előlapos készüléket. Addig  megcsináljuk a papírmunkát.

Happy End!

Mikor befejezem eme korábbi sztory mesélését, kérdezem a szervízes fiatalembert, hogy ilyenkor mi a teendő. Nem fogunk tudni garanciajegyet produkálni a telefonhoz, de telefont se a számlához és a garanciajegyzhez, mivel ezek szerint nem az azokhoz tartozó készüléket kaptuk meg.

Elkezd pötyörészni a számítógépen, majd visszafordul hozzám.

Nem tudja, mit lehet tenni, mindjárt utánakérdez, de bármi is lesz, ne mulasszuk el megemlíteni, leírni az előbbi "nincs - mindjárt megoldjuk" szösszenetet. - ezzel elment.

Mintegy 20 perc múlva visszajött, s már messziről jelzi fejével:

- Sajnos nincs jó hírem. Itt valami nagy "gebasz" van. Szükséges lenne visszamenniük abba az üzletbe, ahol vásárolták. Talán elsőként magával az ügyintézővel, ha nem sikerül, az üzletvezetővel beszéljenek. Ha vele sem jutnak dűlőre, felsőbb szinten folytassák és mindent írásban.

Ez jól hangzik, gondoltam. Csak egy tök' hétköznapi telefonvásárlás!

Mindezek után elmondta, hogy mit lát.

A nálam lévő készülék más nevén van, egyetlen azonosító adat sem egyezik, és korábban vásárolták, mint mi az enyémet.

Ezen infók hallatán, automatikusan jött a kérdésem:

- Abban az üzeltben, ahol vásároltuk, vesznek fel javításra készülékeket?

- Igen. - válaszolta, s szemében látszott, hogy vélelmünk, félelmünk hasonló lehet.

Azóta kiokosodtam. 

Az ún. IMEI szám alapján az egész ügy gyorsan és egyértelműen elrendezhető lenne, mivel le tudják kérdezni, hogy az én papírjaimon szereplő IMEI számú készülékben járt-e egyáltalán az én kártyám.

A válasz számunka egyértelmű: NEM.

De vajon nekik is az?

(Az IMEI szám lekérdezése: *#06# )

Szerintetek mi fog történni?

a) simán rendeződik?

b) rendeződik küzdelmekkel?

c) nem rendeződik.

Volt már valakinek hasonló esete? Tapasztalat?