A nagyidai cigányok
(Arany János,1851)
A közismert történeti anekdota szerint a XVI. században Perényi, a Szapolyai János király pártjához tartozó főúr cigányokkal védelmeztette várát, Nagyidát a Habsburg király, Ferdinánd serege ellen.
A cigányok diadalmaskodtak volna, ha nem kiabálják a visszavonuló németek után: szerencséjük, hogy elfogyott a puskapor, különben...
Ezt hallva a német vezér, Pucheim visszafordult, elfoglalta a várat és lenyakaztatta a cigányokat.
Voltaképpen mindkét tábor káprázatok után fut, s kiereszti markából a valóságot: a cigányok délibábért vagy a pillanat öröméért dobják oda, a királyi had pedig az elvont elméleti tudás oltárán áldozza fel.
Mindezt jeleníti meg a zene és a tánc eszközeivel rendkívül beszédesen és igen színvonalasan az ExperiDance Tánctársulat a mű látvány- és táncszínházi előadásában.
Fergetes táncok, fantasztikusan jó, magával ragadó zene, élményteremtő hangulat.
Néhány jó helyen, s amúgy igazán cigányosan odavetett "ÜLJ MÁ' LE", és vékony, remegő hangon elrebegett "Nem félek, nem félek, nem félek!" kivételével a tánc és testbeszéd segítségével rengeteg humorral tárta elénk a társulat Arany eposzát.
A cigányság megjelenítése oly' jól sikerül, hogy Emir Kusturica Macskajaj című filmjéhez hasonlítható érzések, benyomások, élmények tűntek elő bennem.
A művészek az előadás végén még a közönséget is bevonták az előadásba.
Még az előadás utáni ráadás is külön kis produkció volt, s nem ismétlés.
A művészek mindvégig hűek maradtak a darabhoz és a stílusos előadásmódhoz - még a közönségtől történő elköszönés során is.
Arany a történetet az 184849-es magyar szabadságharc allegorikus torzképének szánta.
Mindezt tökéletesen visszaadta az előadás.
Nagyszerű élmény volt.
(A mű rövid összefoglalója a http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/palyad.htm oldal segítségével készült.)
Azoknak, akik szeretnék (ismét) elolvasni a művet is:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/nagyida.htm
