"Gyenesei István sportot felügyelő önkormányzati miniszter azt javasolja, hogy a pekingi ötkarikás játékokon bronzérmes Kozmann György, Kiss Tamás kenukettes az olimpiai bajnokoknak járó jutalmat kapja meg." - jelent meg a híradásokban.

"Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy a Kozmann, Kiss páros teljesítménye felér egy olimpiai bajnoki címmel" - mondta Gyenesei. "Néhány hét közös munka után szereztek érmet, ezzel olyan emberi nagyságról tettek tanúbizonyságot, amely azt kell, hogy mondassa velem, kapják meg az olimpiai aranyérmeseknek járó pénzjutalmat és kitüntetést. Erre fogok javaslatot tenni, s a döntésben én is aktívan részt kívánok venni." - mondta a miniszter.

Lehet, hogy érlelni kellett volna még a gondolatot, ha már egyszer úgy is csak javasolni fogja.

"Kozmann György-Kiss Tamás kenukettes tagjai az olimpiai bajnokoknak járó jutalmat, a 11,2 millió forint helyett a 16 milliót kapják meg."

Azt gondolom, hogy senki nem sajnálja tőlük - én sem - a többlet 4,8 millió forintot.

A fiúk - ha szabad őket ismeretlenül ekként neveznem, szólítanom - valóban fantasztikus helytállásról, emberi magatartásról, lelki és fizikai erőnlétről tettek tanubizonyságot.

Megérdemlik, hogy  - anyagi és nem anyagi eszközökkel egyaránt - megbecsülésüket fejezzék ki mások feléjük, előttük.

Na, de így???!!!

... és ez méltó Kolonics emlékéhez is?

Kozma és Kiss olimpiai harmadik helyezést ért el, ami ugyan nem arany, de a helytálláson túl nem volt velük szemben egyéb elvárás, így a bronz mindenképpen szép eredmény.

Nem tudom, mi járhatott a fiúk fejében a verseny előtt, alatt és után, a nyilatkozataikból azonban úgy tűnik számomra, hogy ami leginkább hajtotta őket az, hogy ha Kolonics már nem tudott részt venni a versenyen és nem tudott érmet nyerni, akkor helyette ők megszerezhessék azt, amire ebben a nehéz és szomorú helyzetben (még) tellik erejükből: ÉRTE, MIATTA, NEKI.

... és nem hiszem, hogy érzéseiken, elszántságukon, teljesítményükön változtatott volna bármit is, ha már a futamot megelőzően napvilágot lát a "szenzációs hír", hogy egy bronzzal is "aranyos díjazásban" részesülnek.

Jól van fiúk, nagyszerűen helytálltatok! Cserébe megszánunk Benneteket az olimpiai bajnoki összeggel, bár nem teljesítették ennek követelményét: nem lettetek olimpiai bajnokok!

4,8 milliót ér a rendkívüli helyzetben történő helytállásotok, az elszántságotok, a Kolonics iránt tiszteletetek, erőfeszítésetek.

Ja, és egy remek népszerűségi-index-növelési-reményt-keltő médiamegjelenést a miniszter úr(?)-nak.

(Mi van, ha a Kormány nem ért egyet a javadalmazással? Semmi. Ő javasolta! Ez már bizonyítható, igazolható! Vagyis a következő politikai hajszában pozitívumként felhasználható.)

Hmmmm.

Biztos, hogy így a legcélszerűbb, a leginkább méltóságteljes Kozmann-nak és Kiss-sel, illetve a leginkább kegyeletteljes Kolonics emlékével szemben?

Nem állítom, hogy a legmegfelelőbb megoldást én tudom, de a Gyenesei-félét soha nem választanám.

A fiúk teljes joggal megérdemelték  bronzérmet, így teljes joggal megérdemlik a 11,2 millió forintot.

E szomorú és igen nehéz helyzetben tanusított helytállásuk "megköszönése" azonban véleményem szerint más lapra tartozik.

Annak is adják meg a módját: anyagilag és erkölcsileg egyaránt.

Adják meg a módját, fejezzék ki megbecsülésüket - és az ország megbecsülését - oly módon, hogy az méltó legyen hozzájuk, a helyzethez és Kolonics emlékéhez is.

Lehet, hogy anyagilag itt sem lenne több* az "extra", mint amennyi a bejelentés szerint, de megfelelő kommunikációval, "tálalással" elkerülhető lenne, hogy az örömbe üröm vegyüljön. 

( * Magyarországon vagyunk, így csak remélem hogy kevesebb nem lenne.)

Keserű érzést kelt bennem, hogy bár Kozmann György és Kiss Tamás a szívét, lelkét kitette, hogy Kolonicsnak teljesítsen, s a sportért felügyelő miniszter egy általuk egyébként nem kiérdemelt díjazással állítja párhuzamba a teljesítményüket, s a szituációt politikai ékesszólásra használja el.

Keserű érzést kelt azért is, mert úgy érzem, hogy még a bronz-érem/érdemre is árnyék vetül, ha nem azt és annak megfelelően díjazzuk, amit és ahogy kellene.

Ők sokkal többet tettek annál, mint egy "kvázi-arany" megszerzése.