Ha vizsga, akkor vizsgadrukk is van.

Még sokadjára is, még rutinos vizsgázónál is, legfeljebb már kevésbé nyilvánvaló.

A vizsga tulképpen nem más, mint számotadás a tételhúzás útján ad hod módon meghatározott téma ismeretéről vagy nem ismeretéről.

A számotadás pedig a visszajelzés, visszacsatolás egyik formájának tekinthető.

Visszacsatolás az oktatóhoz, tanárhoz is, hogy  miként sikerült átadni a témára vonatkozó ismereteket, a téma rendszerét, rendszerelemeit, azok egymáshoz való viszonyát, a rendszer működési mehanizmusát.

Persze nem biztos, hogy a feleletek konklúziói reprezentatívnak tekinthetők, hiszen itt is jellemző, hogy tételeket tanulnak a vizsgára, mert rövid az idő a felkészülésre és a vizsgákon szinte biztos, hogy nem lehet "csak" azzal átmenni, hogy valaki érti egy-egy adó rendszerét, működését, a kisebb jelentőégűekét pedig nem vagy csak kevésbé.

Szinte mindét kell tudniuk, és még a lényegesebbek esetében is kellenek azok a csipri-csupri szabályok is, amelyek lehet, hogy bizonyos adózói körnél tömegesen jelentkeznek, mégis jóllehet, hogy az adózók többségének soha, vagy max 10 évente egyszer kell.

Nem baj, tudni kell. Ezt is.

Csak épp ilyenkor mindig az a dilemma fészkelődik be az agyamba, hogy a fürdővízzel kiönti a gyereket is az oktatási rendszer. Lényeges dolgok vesz(het)nek el, kisebb jelentőségű dolgokra fordított rengeteg idő miatt.

Ma vizsgáztattam.

Vagyis más szemszögből vizsgáztam, és vizsgadrukkom is volt. Pedig vizsgarutinom van. Bőven.

Ja. Csak kevésbé van még vizsgáztatási-rutinom.

Mivel mindenképpen vannak hasznos infók a vizsgákon, ezért ki szoktam értékelni azokat; a szóbelit és az írásbeli egyaránt. ... és magamat is.

Így történt ma is.

Jó kérdéseket tettem-e fel? Jól kérdeztem-e? Jókor szóltam-e közbe vagy épp' jókor hagytam-e továbbmondani?

Aztán vagy beépítem a következő modulok anyagába, vagy pedig felkészülés során felhívom ezekre is a figyelmet.

A mai átlagosan sikerült: volt minden.

Sajnos.

Ha ez a vészhelyzet lenne (neki minden bizonnyal az volt), akkor azt lehetne mondani: sokáig küzdöttünk az életéért, de sajnos nem sikerült megmentenünk.

Hááát, ő szerencsére életben maradt.

Nem húzott nehéz tételt. Ráadásul még abból a szempontból is jó volt, hogy széles körben lehetett olyan mentőkérdéseket feltenni, amire rá lehet fogni, hogy a tételhez tartozik.

Aztán az történt, hogy minden egyes mentőkérdéssel csaj újabb, ismeretekkel le nem fedett területről sikerült fellebbenteni a fátylat. (Kb. 6 "mentőkérdést" kapott, szemben a szokásos max. 2-3-mal.)

Sajna még a vizsgadrukkra tekintettel sem görbülhetett. :-(

Nem volt jó érzés.

Még akkor sem, ha most azt lehet mondani, hogy "megalapozottan kapott elégtelent".