A minap úgy alakult, hogy két egymás követő napon is betértem ugyanabba az áruházba. (Egyébként a havi néhány, de akkor mindent, híve vagyok, mert nincs türelmem a vásárláshoz - és a nagy tömeghez.)

Valamilyen fantasztikus érzékem van ahhoz, hogy kiválasszam azt a sort a pénztárnál, ahol

1. lassú a pénztárosnő,
2. problémás(ak) a vevő(k)
3. a vevő kocsijában két kocsinyi áru került felhalmozásra
4. kifogy a papír (mármint a pénztárgépből)
5. nem olvasható a vonalkód, hozni kellene egy másik terméket
6. egyéb ok miatt 1000-rel sípol a számítógép.

Tegnap az 1, 3, 5 és 6 tüneteket produkáló sorba sikerült beállnom.

Együtt bosszankodtunk az előttem álló sráccal, majd ő továbbállt egy másik sorba.

Magam is fontolgattam ezt, de végül maradtam. Kivételesen nem hajtott a tatár, gondoltam, majd végre valahára csak úgy cél nélkül bámulok ki a fejemből.

Elkezdtem. Kis idő múlva arra eszméltem, hogy a sorom kasszájánál dolgozó pénztárosnőt figyelem.

Az éppen soron lévő vevő bankkártyáját az istennek sem akarta elfogadni a gép. Meg kellett ismételni a tranzakciót. Másodjára sikerült.

Az utána következő nem átallott egy csomó különféle zöldséget és gyümölcsöt is venni, amelyek közel felének a kódját keresgetni kellett, vagy szükség volt a másik pénztárnál dolgozó munkatársnő segítségére. Node, a végére értek, s elkövetkezett itt is a fizetés.

Az előttem álló házaspár egy szekérnyi mindenfélét vásárolt. Az áruk felének leszámlázása után a pénztárgép eszement sípolásba ment át. Igazából senkinek nem tűnt fel egy ideig, a pénztárosné húzogatta az árukat a vonalkódleolvasó előtt, a vevő pedig pakolta vissza a kocsiba.

A gép meg csak sípolt. Valami nem stimmel, látta már  a pénztárosnő is, de nem tudott rájönni a problémára. Megnyomta a csengőt, s hamarosan ott termett egy húszon alig túli tenyeres-talpas kishölgy. Odaugrott a pénztárgéphez, kulcsolt egyett, billentyűt nyomott, aztán még valamit csinált, majd fordult is meg ugyanazzal a lendülettel, amivel jött.

Baj van, s már szólt is utána a pénztárosnő. Igazából nem volt baj, csak olyan állapotban hagyta a gépet, ami ugyan már működőkész volt, ám a pénztárosnő - valszeg nem rendelkezvén még elég rutinnal - arról a pontról nem tudta elindítani / folytatni  számlázást.

Kishölgy vissza, s minden mozdulatán, fintorán látható, olvasható volt : "Sose fogja megtanulni!" mondanivalójú véleménye.

Végre ismét működőkész a masina, akkor most nézzük, mi az, amit már beütöttek és mi az, amit már nem vett be a gép.

Mire rám került sor 5-10 perc telhetett már el, s én már jó ideje csak a pénztárosnőt, s mozdulatait fürkésztem.